Egy ember héja

H, mint héja — A gyászfeldolgozásról Helen Macdonald kislánykorában komoly elhatározásra jutott. Úgy döntött, solymász lesz, s lelkesen, lendülettel tanulta a különböző szokásokat, kifejezéseket, és persze mindent, mit egy solymásznak tudnia kell.

Nagy Attila Károly A növényi táplálékok, termések ennek alapján két részre oszthatók, aszerint, hogy fogyasztható-e a héjuk, vagy sem. Most tekintsünk el attól, hogy ha nagyon akarjuk, mindent meg lehet enni, még a vasszöget, sőt, akár egy repülőgépet is.

Hogy ember és állat között a szövetség örökérvényű és megfelelő mennyiségű munkával illetve odafigyeléssel megtörhetetlen lehet, ez korán bizonyossá vált egy ember héja számára. De hogy valaha is héját neveljen?

Nem, ez nem látszott valószínűnek, vélhetően fel sem merült a lehetősége. Zavaros szégyenérzet önt el.

Helen Macdonald: H, mint héja Egy ember héja, Helen Macdonald: Ahogy a héja szelídült, úgy lettem én egyre vadabb a természetben - KönyvesBlog Pedig fiatalon sokat olvastam, Fekete István könyveit, aztán a magyar vadászírókat, nem csak Széchenyit és Kittenbergert, voltak sokan, később megismertem Durrellt, de beugrik pl. És ha elővenném a régi füzeteket, amikbe az olvasmányaimat írtam fel, akkor még számos hasonló könyv bukkanna fel a múltból. Úgy tűnik, hogy a megkomolyodással valahogy az állatos olvasmányok is kikoptak.

Rögeszmésen ragaszkodtam egy elképzeléshez arról, hogy mi is a héja valójában, ugyanúgy, ahogy azok a Viktória korabeli héjászok, s ez az elképzelés nem volt elég tág ahhoz, hogy ez valóságos héja beleférjen. Soha senki nem mondta nekem, hogy a héják tudnak játszani.

H, mint héja – A gyászfeldolgozásról

Nem írták a könyvek. El sem tudtam képzelni, hogy ez lehetséges. Arra gondoltam, hogy talán soha senki nem próbált játszani velük. Ez rettenetesen elszomorított. A H, mint héja azonban párja egy korábban már általunk is emlegetett könyvek, az Ellenpontoknak. Egy nagyon-nagyon nehéz feladatot tűz ki maga elé a szerző, közel lehetetlent, amiben kizárólag egy dolog motiválja: a gyász okozta üresség kitöltése, a fájdalomcsillapítás.

Helen Macdonald elveszítette az édesapját, és ekkor úgy dönt, felnevel egy héját.

Az öngyógyítás utat tör magának, belekapaszkodik a természetbe és az emberi képesség határainak feszegetésébe, miközben a gyász minden mozzanatát hiánytalanul rögzíti és tárja elénk, olvasók elé. Van az életben egy ember héja időszak, amikor úgy gondolod, hogy a világ telis-tele van új dolgokkal.

Aztán eljön egy nap, amikor rájössz, hogy a legkevésbé sem így áll a dolog. Felismered, hogy évi rák által hpv élet voltaképpen lyukakból áll.

Dolgokból, amik voltak, de többé már nincsenek. És rájössz arra is, hogy ezek között a lyukak között, ezek körül a tátongó hiányok körül kell növekedned, pedig átdughatod rajtuk a kezedet, ott, ahol a dolgok voltak, és érezheted az emlékek helyének feszült, fénylő tompaságát.

Felelősséget vállalni érte még nehezebb.

De a regény üzenet arról, hogy az új kötődések kialakítása bár végeérhetetlen és lehetetlen munkának tűnik, mégiscsak lehetséges, és bár annak szépsége nem pótol semmit, ami elveszett, kapaszkodót nyújt az élethez, a megerősödéshez. A kép a Magyar Hospice Alapítvány tulajdona, engedély nélküli felhasználása nem engedélyezett.